Háfez el-Aszad három évtizeden keresztül irányította Szíriát, és halála után az elnöki tisztséget fia, Bassár el-Aszad „örökölte meg”. Bár formálisan népszavazás biztosította a legitimációt, mégis egyedüli jelöltként nem folyt érdemi verseny az ország vezetéséért.
Bassár el-Aszad személyéhez akár a nemzetközi közösség, akár a szír lakosság nagy reményeket fűzött. Sokan azt remélték, hogy szakítva Háfez el-Aszad hatalomgyakorlási technikáival, Szíria a politikai és gazdasági nyitás útjára léphet. Egy rövid periódust leszámítva azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Bassár el-Aszad nem lép ki apja politikai nyomdokaiból, amely a 2000-es évek közepére a gazdasági liberalizáció gátját is képezte.
Bár a 2000-es évek elejét a gazdaság liberalizálása, úgynevezett „szelektív liberalizációja” kísért végig, mindazonáltal a politikai érdekek előtérbe helyezése folyamatosan hátráltatta azt. A szír politikai vezetés egyik főbb célkitűzése az ország nemzetközi kapcsolatainak rendezése volt elsősorban a fejlett, nyugati országok irányába. Ezt a törekvést törte meg az iraki háború kapcsán az Egyesült Államokkal mind inkább elmérgesedett viszonyrendszer, amely végül arra kényszerítette Szíriát, hogy nagyobb figyelmet fordítson a közel-keleti régió országival kialakított gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
A Külügyi Műhely – Gyorselemzés sorozat hatodik elemzése az 2000-2009-es évek vonatkozásában vizsgálja meg Szíria főbb politikai és gazdasági mérföldköveit, keretbe rendezve az elmúlt és az elkövetkező évtized eseményeivel. Az elemzés az alábbi hivatkozáson érhető el:
Tóth Zoltán Balázs_Külügyi Műhely – Gyorselemzés sorozat_2018_6