Szerző neve: Stempler Ádám
Tanulmány címe: Ausztrália és az Indonéz függetlenség kérdése, 1945-1949
Title: Australia and the Question of Indonesian Independence, 1945—1949
DOI azonosító: 10.36817/km.2023.1-2.17
A teljes tanulmány az alábbi hivatkozáson érhető el.
Absztrakt: Az 1901-es esztendő mind Holland Kelet-India, mind Ausztrália szempontjából fordulópontnak tekinthető. Az Ausztrál Államközösség brit domíniummá vált, majd az 1930-as évektől kezdve a soron következő kormányok az ország külpolitikáját is fokozatosan a saját kezükbe vették. Holland Kelet-Indiában pedig kihirdették az ún. „Etikai politikát”, mely egy rendkívül szűk réteg számára lehetővé tette, hogy nyugati-típusú oktatásban részesüljenek. Az újonnan felemelkedő értelmiségi réteg a nemzeti eszmék hordozójává vált, és az 1920-as évektől kezdve már egyre szélesebb körökben álmodoztak Indonézia függetlenségéről. A brit domínium és a holland gyarmat között a 20. század első felében nem létesült jelentősebb kapcsolat, a második világháború, Pearl Harbor megtámadása, illetve Délkelet-Ázsia jelentős részének japán megszállása azonban teljes mértékben megváltoztatta a regionális viszonyokat. Ausztrália, elsősorban nemzetbiztonsági okokból kifolyólag elkezdte – kezdetben burkoltan, majd 1947-től nyíltan – támogatni az indonéz függetlenségi mozgalmat. Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Ben Chifley által vezetett ausztrál kormány miként vélekedett az indonéz függetlenség kérdéséről, illetve ez az álláspont hogyan változott a függetlenségi háború évei alatt (1945—1949).
Kulcsszavak: Holland Kelet-India, Indonézia, Ausztrália, függetlenség, dekolonizáció, ENSZ Jószolgálati Bizottság
Abstract: The year 1901 was a turning point for both the Dutch East Indies and Australia. The Commonwealth of Australia became a British dominion, and from the 1930s onwards the successive governments gradually took the country’s foreign policy into their own hands. As for the Dutch East Indies, the so-called ‘Ethical Policy’ was promulgated, which allowed an extremely narrow section of the population to receive a Western-style education. The newly emerging intelligentsia became the bearers of nationalist ideals, and from the 1920s onwards there was a growing ambition of achieving independence for Indonesia. There were no significant links between the British dominion and the Dutch colony in the first half of the 20th century, but the Second World War, the attack on Pearl Harbor, and the Japanese occupation of much of Southeast Asia completely changed regional relations. Australia, mainly for reasons of national security, began to support the Indonesian independence movement, initially covertly and then, from 1947, overtly. This paper seeks to answer the question of how the Australian government under Ben Chifley viewed the issue of Indonesian independence and how this position changed during the years of the war of independence (1945—1949).
Keywords: Netherlands East Indies, Indonesia, Australia, independence, decolonization, United Nations Good Offices Committee