Szerző neve: Biró Dávid
Tanulmány címe: Hegemónia és befolyásszerzés Ankara politikájában – Soft power elemek a kulturális kapcsolatoktól a szunnita iszlám vallási dominanciájáig
Title: Hegemony and Gaining Influence in Ankara’s Politics – Soft Power Elements from Cultural Ties to the Religious Dominance of Sunni Islam
DOI azonosító: 10.36817/km.2022.1.7
A teljes tanulmány az alábbi hivatkozáson érhető el.
Absztrakt: A 2000-es évek közepe óta Törökország beépítette külpolitikai programjába a puha hatalmi diskurzust, és figyelmét a puha hatalom infrastruktúrájának kiépítése felé fordította. Diplomáciai hálózatát és nyilvános diplomáciai apparátusát a puha hatalom érvényesítése érdekében bővítette. A puha hatalom megjelenik a török külpolitikában a kulturális kapcsolatok erősödésében, az oktatási és ösztöndíjprogramok népszerűsítésében, az iszlám vallási hegemóniában és a török üzleti körök, hálózatok külföldi aktivizmusában, vagy éppen a médiaszolgáltatások területén is. Természetesen Törökország a külpolitikai aktivizmusa során nem csak soft power elemeket alkalmaz. Ám ez a hatalomgyakorlás egyre meghatározóbb például Ankara keleti politikájában, különösen a független türk köztársaságok kapcsolatépítése során. Jelen tanulmány célja, hogy röviden ismertesse Ankara külpolitikájának néhány soft power elemét a kulturális kapcsolatok szélesítésétől, az erősödő vallási kapcsolatokon át.
Kulcsszavak: MÜSIAD, Maarif Alapítvány, Diyanet, soft power, kultúra, média
Abstract: Since the mid-2000s, Turkey has incorporated soft power discourse into its foreign policy agenda and turned its attention to building soft power infrastructure. He expanded his diplomatic network and public diplomatic apparatus to enforce soft power. Soft power appears in Turkish foreign policy in the strengthening of cultural ties, in the promotion of education and scholarship programs, in the religious hegemony of Islam and in the activism of Turkish business circles and networks abroad, or even in the field of media services. Of course, Turkey does not just use soft power elements in its foreign policy activism. But this exercise of power is becoming increasingly important in Anakara’s eastern politics, for example, especially in building relations with the independent Turkic republics. The aim of the present study is to briefly describe some of the soft power elements of Ankara’s foreign policy, from the broadening of cultural relations to the strengthening of religious relations.
Keywords: MÜSIAD, Maarif Foundation, Diyanet, soft power, culture, media