Szerző neve: Katona Magda Nasrin

Tanulmány címe: A tálibok második hatalomátvételének történeti előzményei

Title: The Historical Antecedents of the Second Taliban Takeover

DOI azonosító: 10.36817/km.2022.1.8

A teljes tanulmány az alábbi hivatkozáson érhető el.

Absztrakt: Több évtizedes háború után az afganisztáni tálibok gyors katonai sikereket követően, 2021. augusztus 15-én, csaknem húsz évvel kiűzésük után ismét bevonultak az afgán fővárosba, Kabulba, miután a kormányhatalom összeomlott és a nemzetközi erők utolsó katonái is kivonulásra készültek. Nem Blizkriegről van szó, hanem hosszú folyamatról, amelynek eredményeként a tálibok kezére jutott egy ország anélkül, hogy kormányzásához kidolgozott politikával rendelkeztek volna. A szövetséges erők háborús kudarcának és a Ghání-rezsim gyors összeomlása okainak megértéséhez néhány történeti tényezőt érdemes megvizsgálnunk. Az ENSZ a szovjet csapatkivonulást (1989) követően tervet dolgozott ki a békés hatalommegosztásra a Nadzsíbullah-rezsim iskolázott szakemberei, a sah és Daúd Khán idejének technokratái, valamint az ellenzéki pártok és a mérsékelt mudzsáhid szervezetek képviselői között. Ezt azonban az Egyesült Államok kormánya és a jelcini orosz kormányzat meghiúsították. Az 1992-ben Kabulba bevonuló mudzsáhidok nem tudtak kormányozni. Belharcaiknak egy új erő, a tálibok vetettek véget. Ezeket a kormányzásra alkalmatlan mudzsáhidokat hozta vissza a hatalomba a nemzetközi koalíciós erőknek a tálib rezsim megdöntését célzó hadműveleteit lezáró, az új politikai rendet felvázoló 2001. december 3-5-i bonni konferencia, amelybe az afgán népnek nem volt beleszólása. Ezáltal eleve kudarcra volt ítélve a kormányzás, és a háború nem ért véget. A 2020. február 29-én aláírt megállapodás a tálibok és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között nem hatalommegosztásról, békéről szólt, hanem a szövetséges erők kivonásának biztosításáról, és felgyorsította a Ghání-kormány bukását,  a fegyveres erők összeomlását. Jelen dolgozatban pusztán az összeomlás közvetlen történelmi okait, az eredménytelen tárgyalások következményeit vizsgáljuk, a történelmi előzmények teljességének vizsgálata nélkül, valamint a tálib mozgalom történetét és felépítését mint széleskörű támogatottságuk és azon képességük lehetséges okait, hogy országszerte közbiztonságot teremtettek. A tálibok újból hatalomra kerülésének politikai és katonai okait egy másik tanulmányunkban vettük górcső alá. Áttekintjük továbbá a tálibok nemzetközi kapcsolatait, amelyek hivatalos diplomáciai elszigetelődésük ellenére kiterjedtek. A többpólusúvá váló világban, a megújult geopolitikai vetélkedés kereszttüzében levő ország továbbra is a nemzetközi érdeklődés középpontjában marad.

Kulcsszavak: Afganisztán, tálib mozgalom, geopolitikai vetélkedés, történelmi okok

Abstract: After decades of war, the AfghanTaliban re-entered Kabul, the capital of Afghanistan, on August 15, 2021, almost twenty years after their expulsion and collapse of the government and the last soldiers of the international forces were to leave the country. The Taliban takeover was not a Blitzkrieg but a long process that led to the trouble of governing a country without having experience in state administration and a clear policy in place. To understand the reasons for the failure of the armed forces and the rapid collapse of the Ghani government, some historical factors are worth examining. Following the Soviet withdrawal in 1989, the UN drew up a plan for peaceful power-sharing between educated technocrats of theNajibullah regime, experts of theera of the Kingdom and Daoud Khan, representatives of opposition parties, and moderate mujahideen. However, the successful implementation of the power-sharing plan was prevented by the government of the U. S. and the Yeltsin administration of Russia. The mujahideen that entered Kabul in 1992 were unable to govern. Their internal struggles ruined the country  were put an end by a new force, the Taliban: The former were brought back by the Bonn Conference in December 2001, doomed to failure, and the Taliban regrouped and took arms. The agreement signed on February 29, 2020, in Doha between the Taliban and the U. S. government was not about power-sharing or peace but securing the withdrawal of allied forces, which accelerated the collapse of the armed forces and the failure of the Ghani government. In this paper, we are exclusively examining the historical causes of the collapse of the Afghan government, focused on the consequences of the unsuccessful negotiations, the history and structure of the Taliban movement as potential explanation of their popular support and the ability to create security all over the country. However, the political and military reason for the re-emergence of the Taliban is not analyzed here. We are also reviewing the Taliban’s international relations, which, despite its diplomatic isolation, have expanded in the light of the fact that in a multipolar world, the country at the crossfire of renewed geopolitical competition  remains a centre of international interest.

Keywords: Afghanistan, Taliban movement, geopolitical competition, historic reason