Szerző neve: Pesci Marco
Tanulmány címe: A Római Statútum rendelkezései harmadik államok vonatkozásában
DOI azonosító: DOI: 10.36817/KM.2019.1.3
A teljes tanulmány az alábbi hivatkozáson érhető el.
Absztrakt: A Nemzetközi Büntetőbíróságot életre hívó 1998. évi Római Statútum a XX. század egyik legjelentősebb dokumentuma, amely méltán reprezentálja a nemzetközi közösség célkitűzését: a nemzetközi közösség egészét érintő bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, és a prevenció tényleges megvalósítását. A Bíróság 2002-es működésének megkezdése óta kilenc személy büntetőjogi felelősségét állapította és további 21 személlyel szemben van folyamatban eljárás. Jóllehet, hogy a Bíróság felállítása a nemzetközi büntetőjog egyik legnagyobb eredménye, azonban a Római Statútum elfogadásának 20. évfordulóját követően érdemes értékelni azokat az anomáliákat, amelyek eddigi működése során napvilágra kerültek. Ahogy azt az elmúlt évszázad során megtapasztaltuk, a nemzetközi bűncselekmények elkövetésében az állami hierarchiában legma-gasabb pozíciót betöltő személyek közvetve vagy közvetlenül jelentős szereppel rendelkeznek, akik az őket megillető immunitásból kifolyólag jóformán érinthetetlennek tekinthetőek. Mindezekből kifolyólag a Statútum – a nemzetközi közjog fejlődésével összhangban – expressis verbis rögzíti a hivatalos minőség irrelevanciáját. Ugyanakkor, mint egy nemzetközi szerződés, fő szabály szerint nem állapíthat meg kötelezettségeket egy harmadik állam terhére annak beleegyezése nélkül. Kérdésként merül fel, hogy mit tehet a Bíróság, ha egy harmadik állam hivatalban lévő államfőjével szemben kíván eljárást lefolytatni? Mivel a Bíróság önálló erőszak-szervezettel nem rendelkezik, így a tagállamok együttműködésére van utalva akiket a Statútum mellett, a nemzetközi közjogból származó egyéb kötelezettségek is terhelnek, mint például az államfői immunitás tiszteletben tartása. Ezen kérdés megoldásának problémájával szembesült a Bíróság, amikor az ENSZ BT 1593. számú határozata alapján elfogató parancsot bocsátott ki Omar al-Bashir szudán elnöke ellen, aki ennek ellenére számos alkalommal tartózkodott egy részes tagállam területén. Jelen tanulmányban a Római Statútum vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésén át kívánom feltárni az ICC hatáskörének korlátait.
Kulcsszavak: Nemzetközi Büntetőbíróság, Szudán, Omar Al-Bashir, immunitás, Római Statútum, 27. Cikk, 98. Cikk, UNSC Res. 1593., nemzetközi közjog, nemzetközi büntetőjog
Abstract: The Rome Statute of 1998 is one of the most important documents of the 20th century which represents one of the main objectives of the international community, namely to end the impunity of the perpetrators of the most serious crimes of human concern. It is true, that the creation of the ICC is one of the most fundamental steps of international criminal law, however, after the 20th anniversary of the Rome Statute it is important to evaluate the anomalies which occurred during its functioning. As the international community experienced during the past centuries, the perpetrators of the international crimes are generally an official in the highest rank of the state hierarchy. As of consequence, they enjoy personal immunity therefore they can not be prosecuted. In conformity with the evolution of international law, the Statute expressis verbis declares the irrelevance of official capacity. However, the Statute as an international treaty can not confer obligations to a third state without is prior consent. What can the ICC do, if the subject of the prosecution is a head of state in office of a third state? As the ICC do not posses an independent executive body, it has to rely on the cooperation of States Parties, which have obligations under public international law other than the Statute itself, such as the obligation to respect the personal immunities of state officials. This was the main issue in the case of Omar Al-Bashir, whose arrest was ordered after the Resolution 1593. of the United Nations Security Council. Nonetheless of the arrest warrant, al-Bashir travelled to the territory of several States Parties, which under the Statute had the obligation to arrest him. In this study, I intend to explore the limits of the ICC’s jurisdiction by interpreting the relevant provisions of the Rome Statute
Keywords: International Criminal Court, Omar Al-Bashir, immunity, Rome Statute, Article 27, Article 98, UNSC Res. 1593., public international law, international criminal law